Szent István ünnepének hétvégéje a szezon első dupla menetét hozta el nekem. Egy lagzi egy hétvégén is komoly kihívás, egy péntek-szombat menet pedig minden szolgáltatónak a KIHÍVÁS csupa nagy betűvel. Tudván, hogy mindkét lagzi komoly násznéppel fog megrendezésre kerülni bevallom egy pici parát váltott ki belőle. Mint utólag - vasárnap - kiderült, nem kellett volna előre izgulni.
No akkor csapjunk is bele abba a bizonyos lecsóba.
Pénteken délután Szentmihályfán hallhattam Gabika és Ákos ígéretét a sírig tartó hűségről. Vőlegényünk elegáns volt, menyasszonyunk csodaszép. A ruha amiben Gabika lányból asszonnyá vált igazi ritkaság volt, a csupacsipke ruhaköltemény mindenki tetszését elnyerte. A sikeres templomi menet után a násznép és jómagam is Soós Laca társaságában átruccantunk Dunakilitire a Sári csárdába, ahol a szezon első - és egyben egyetlen - sátoros bulija várt minket. A zene ''fekete/fehérben'' szólt, és a lagzi csúcspontja a csokordobás lett, hiszen egy lánykérés volt elrejtve a kalapban. Szerencsénkre a kiszemelt hölgy a letérdelő lovagunknak igent mondott, így jövőre lehet megint bulizni. :)
Szombat - 11:00
Megszólal az ébresztő a mobilomon. Öt perccel később már a másik mobilom is ébreszt, tutira megy az emberfia.
Pici könnyemet letörlöm, hiszen kidob az ágy, de készülődni kell, hisz jön a második felvonás. Az előjeleket elnézve a nehezebbik menet, hiszen a helyszín Pered, ott pedig még élnek keményen a tradíciók. Mese nincs menni kell, ha bevállaltam, teljesíteni kell ezt a kihívást is, de mikor a kocsiba beülök elmormolok egy - Istenem segíts nekem-et.
És Istenem segít nekem, hiszen mire Peredre érek a fáradság tovaszáll, és indul a menet. Első érdekes infók jönnek - reggel fél ötkor még bulizott a nép az ''előlagzin''. Hallásból tudom, hogy a perediek komoly bulisok, de hogy ebből hogy lesz buli, ekkor még nem tudtam.
Beindul a program, bemutatkozás a násznépnek, majd köszönet a vőlegény szüleinek. Könnyek anya és apa szemekben, azt hiszem jó vágányon haladok, de a neheze - a lánykikérés - még előtte. Régi szokás szerint indulunk a menyasszony házához, reménykedve, hogy megkapjuk a jányt. :)
A menet nem éppen rövid, vagy 120 vendég ballag a rekkenő hőségben, de bennünk a remény, hogy nem megyünk hiába. Megérkeztünk, kopogok, majd dörömbölök a menyecskeház ajtaján. Nyílik az ajtó, apuka és anyuka teljes harci díszben, mögöttük egy napsugár. Hajnalkánk ragyog, gyönyörű, és vidám.
Gabi bától kérem a lányát, elcsukló szóval kiadja. Versben köszönöm meg a szülőknek a sok jót, mit adtak a lányuknak. Anyuka könnyezik, apuka is. Hajnalkának is könnyes a szeme. Nekem meg ez balzsam a lelkemre, ma sem keltem fel feleslegesen. Indul a násznép, séta a templomba, jönnek az igenek, és az akaromok, minden tökéletes.
Visszasétálunk a kultúrházba, indulhat a buli.
No és akkor itt jön, amit az ember nagyon ritkán láthat. Vacsora és a nyitótánc után nem a szokásos - még pihenek a kaja után - dolog, hanem elszabadul a táncpokol. A Ritmo zenekar nem könyörül a népnek, minek is tenné, a násznép peredi és taksonyi oldala vállvetve, énekelve, táncolva elképesztő mulatásba kezd. Ezek az emberek reggelig buliztak ma??? Nem látszik, az viszont látszik, hogy a buli a zene és a tánc a szívükben van. Ritkán lát az ember 150 fős násznépet egyszerre táncolni.
Csak nézek, és csodálkozok. Csoda, itt az embernek csak sodródni kell a jó hangulattal. És sodródok. És élvezem.
Jön a Kör az Eddától, egybe állnak, énekelnek. Aztán hívó szavamra körülbelül fél perc alatt összekapaszkodnak a fiúk, külön a lányok, és a Zorba mindent elsöpör. Két vagy 40-40 fős kör forog a görög dallamokra. Mulatnak, szeretik a zenét, és egymást. A Ritmo tolja az egy órát is túlhaladó köröket a násznép bulizik. Imádom őket!
Fél háromkor megköszönöm a kedves kollégáknak a tökéletes munkát. A násznép felállva tapsolja a szakácsnőket a pincérlányokat fotós Bacukát, videósunkat, és persze a Ritmót, akik a zenében a tökéleteset hozzák. A végén én köszönöm meg a fiataloknak a bizalmat és a násznépnek a szeretetet, amit kaptam. Meghajolok előttük, nem megszokásból, hanem tiszteletből. Mély tiszteletből. Tapsot kapok. Már értem a színészeket, miért állnak minden nap új, meg újra a színpadra. A taps a legjobb köszönet, kárpótol minden fáradságért. Pered, Taksony, köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése