Minden esküvői szolgáltatónak a legnagyobb megtiszteltetés, ha az ifjú pár hozzá igazítja a Nagy nap dátumát. Nekem ez első alkalommal most adatott meg, hiszen a május 13. lagzit a fiatalok úgy időzítették, hogy én vezethessem a nászmenetet. Persze sokat nyomot a latban, hogy a vőlegény már jó pár éve közeli barátom, így számomra a felkérésük még nagyobb súllyal járt, hiszen hazai pályán - Gútán - a legközelebbi barátok, és hát a feleségem valamint pici lányom előtt most először léptem "színpadra".
Be kell vallanom, azért egy picit bennem volt a kisördög, hiszen ilyen társaság előtt bele sülni, háááát nooo, duplán ciki lett volna. :)
Szerencsére a szombati napra minden tökéletesen összejött, hiszen bár egész héten az eső, és a zivatarok réme ott libegett, végül is a fellegek kegyesek voltak hozzánk.
A városházi kezdés sikeresen megment - bár a helyi munkaerő duzzogva jegyezte meg, hogy nálunk nem az a szokás - no de a fiatalok, és jómagam ellen ment a helyi szokásoknak, és nem a megszokott gútai menetben fogadta a gratulációkat. Kellemes változás volt a helyi nagy körforgalomban történő fotózás is, sok autós és helyi lakos meglepődve figyelte a pici, ámde nagyon aktív násznép pózolását. Volt dudaszó rendesen, de most nem "anyázás" miatt, hanem "soooook boldogsááágot" volt a fő alap.
Sikerrel megérkezve a lagzi helyszínére adtunk a hagyománynak is, hiszen a fiatalok előbb bár szombat volt pálaszt hörPíntekeztek, majd eljátszottuk az "Egy tányér halála" című lagzis klasszist is.
Helyfoglalás, bevonulás, majd Dénes barátom fél A4es köszönete, ami velős volt, és végül nem is olvasta, és jöhetett a vacsi, majd a várva várt nyitótánc, ami nem rendhagyó lötyögős, hanem három zenés hosszan készülős volt. A fiatal házasok hozták a formát, Fred Aster és Ginger Rogers pedig feledésbe merült a Dévai duó mellett :D
Itt egy fél ott egy deci - szigorúan vendég fronton - és a buli applikáció beindult. Mester, alias Cseku akit feltétel nélkül ma is imádunk pörgette a zenét, Fűri Gabi alias Szuszed fényben rögzítette a pillanatot, jómagam meg már készültem a last dancere vagyis a menyasszonytáncra, ami most rendhagyóan nem zsetonért ment, hanem sorsjegyért. Itt jut eszembe, Gútán még vígan él a menyatáncban az apró dobálás hagyománya, de mivel előre megbeszélten ezt a fiatalasszony nem szerette volna, finoman jeleztem a srácoknak, hogy ezt lécci majd hanyagolják. Úgy is tettek, vagy öt percig, aztán elszabadult az aprók - Táncos úr köszönjük :) - és az ifjú férj megkezdte a "fémhulladék" begyűjtését :D
Söpört, kapart, csipegetett, tette a dolgát, míg pici arája ropta a táncot a jónéppel. Én közben becsülettel szedtem a sorsjegyeket, és örömmel konstatáltam, hogy lesz mit kapargatniuk a jövő héten.
A keménymag reggel pirkadatig maradt, vagyis elkönyvelhető, ez is jól összejött.
Ilyen volt hát az első hozzám igazított lagzi, amiért végtelenül hálás vagyok Nektek drága Barátaim.
Végszónak pedig csak ennyit - Mindenhol jó, de legjobb otthon! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése