A húsz menetes csata

Sziasztok!
Nem tűntem el, csak elcsúsztam egy hangyányit. Mivel hamarosan indul az új szezon ideje lenne lezárnom egy új bejegyzéssel a tavalyi évet.
Mint a címből is kiderül a szezon egy nagy csata volt, húsz különböző, és különleges menettel.
Voltak nagyon nagy és pici menetek is, volt, hogy szenvedtem, volt hogy könnyeztem, és persze a "hűvös" nyárban egy kicsit izzadtam is. :)
Eme bejegyzésben elmondanám hát Neked kedves olvasó, milyen is volt számomra a 2017-es lagzis szezonom.
Az egész elején jó ha tudod, nem minden lagzi sikerül úgy, mint ahogy azt várnám, idén is volt sajnos 1-2 kellemetlen menet, de összességében elmondhatom, ezt az évet is sikeresnek, és tapasztalatban gazdagnak tartottam. A rossz tapasztalatot a sarokba dobom, és ahogy a klasszikus mondaná - '' csak a szépre emléééékezem!" Induljon hát az összefoglaló, olyan - Út a döntőig stílusban - vagyis hát lássuk hol és mik voltak azok, amik megdobogtatták a szívemet 2017-ben.
Minden év hoz valami érdekességet, és nekem ez tavaly maga a nyitó lagzi dátuma volt, hiszen április 1. csaptam bele a lecsóba Moncsi és Peti lagzijával. Bolondok napján, két szerelembe bolondult emberke mellett lehettem, és így a kezdet jól sikerült.
Nagyon kellemes volt egy kedves régi barátom lagziját vezetni, köszönet nektek Dénes és Bogi.
Tavaly is volt három olyan lagzim, ahol magyar-szlovák kapocsként kaptam szerepet, ebből kiemelkedik két profi kézis lagzija, amit Budapesten túl vezettem egy gyönyörű júniusi napon.
Láttam komoly csillogást, és meghitt falusi lagzit, csinibabákat miniben és jóembereket egy ingben.
Volt ferdén néző plébános és motorcsónakos világbajnok, és volt amikor a menyasszony mezítláb sétált a városban, mert a tartalékcipőt a szekrényben hagyta odahaza :)
Nézzük hát hol és kik, mik voltak számomra az év fénypontjai, természetesen a teljesség igénye nélkül - lécci nehogy valaki megsértődjön, ha név szerint itt most nem találja meg önmagát!!!
Akárcsak az Oscar díjaknál, én is a technikai oldallal kezdeném, és nagy örömmel jelentem, 2017-ben a legkellemesebb meglepetést nekem Horesnyík Ervin jelentette az objektív mögött, míg a mozgó képek mestere Mohácsi Laci - Moha - lett.
A catering és a pincérek sajnos idén, izé vagyis tavaly,  többször is borsot törtek az orrom alá, viszont Sziszi és Ricsi lagziján a pincér csapat - sajna meg nem mondom melyik helyi étterem csapata volt - ígérem utána nézek - a profizmus legmagasabb szintjét hozta - pontosság, kedvesség és barátságos viselkedés - amiért most is azt tudom csak mondani - profikkal mindig jó együtt dolgozni - köszönöm!
A legszebb helyszín ahol voltam az a Nádas pihenőpark Vasadon míg a legszebb templom nálam még mindig a Szent András templom Komáromban.
Ami a szakácsokat illeti, itt a legjobb kajával a nyáradi Platán látott el engem, és a jónépet :)
A zene minden egyes lagziban a legfontosabb, ez 2017-ben sem volt máshogy, és még mindig nyerő nálam a Ritmo, de a szólistáknál biztos befutó lett Bölcs Márk egy elképesztő gellei lagzival, ami az év legjobb hangulatú lagzija lett!
No és akkor jönnek a főkategóriák vagyis vőlegény, menyasszony :)
Visszatekintve nem kérdés számomra, hogy a tavalyi év vőlegénye egy elképesztően "csupaszív" ember, aki nem más mint Pásztor Ottó, hiszen egy olyan csodálatosan kedves lagzival lettem gazdagabb Kicsinden, ami minden évben csak egy van, ha van!
Az év leg menyasszonyára több jelölt is akadt - szám szerint 20 :) , de végül a befutó Zilizi Anita lett :)
A legkedvesebb pár, nos itt nem tudok, és nem is akarok kiemelni senkit sem, mert mind a húsz párom kedves, aranyos emberek voltak, és nagyon örülök, hogy mellettük lehettem azon a bizonyos Nagy Napon.
Az hogy milyen lett a 2018-as év, majd meglátjuk valamikor október végén, de az már most biztos, hogy idén is ott leszek, és fogom majd a párjaim kezét, és igyekszem mindenben segíteni őket!
Köszönöm, hogy Veletek lehettem, és köszönöm, hogy majd Veletek lehetek! :)

Ízek, imák, szerelmek

Tartozom egy vallomással.
Szuper kezdet mondhatom, főleg ha az ember Egy ceremóniamester vallomásai néven ír blogot, de most tényleg tartozom egy vallomással. Szombat reggel, de még délben sem gondoltam volna, hogy ennek a lagzinak blogbejegyzés lesz a vége, viszont egy olyan lagzin vagyok túl, ami felülírja a régi elvárásokat, és megtanítja az embert, hogy előre nincs lejátszott meccs vagy ebben az esetben lagzi.
No de vissza a történet elejére, ami még valamikor az év elején indult egy kedves megkereséssel egy sráctól, aki rákérdezett egy dátumra, ami akkor még szabad volt. Menetrend szerint első találkozó, bemutatkozás, beszélgetés. Mosolygós srác, naaagyon komoly lány, elképesztően határozott kéz fogással - ezt muszáj ide írnom, mert imádom, ha egy ember becsületesen fog kezet, nem olyan ímmel-ámmal, hiszen ez sokat elárul egy ember határozottságáról.
Megvolt hát az első randi, ahol kiderült, hogy más volt az első választás - egy lagzis kolléga szerint a honi lagzizás Etalonja - de hát az Etalon visszamondta, így a fiatalok új "karmestert" kerestek életük nagy koncertjéhez, és nagy örömre erre a posztra engem találtak meg. Elmondanám, hogy minden egyes felkérésnek végtelenül örülök, és mindig nagy megtiszteltetés, hiszen tudom nekem egy akció, ám a pároknak ez az egy Nagy nap van.
No de vissza a lagzihoz. Délelőtt a vőlegény hív, nos ugye jössz kérdéssel, ekkor már javában a készülődési fázisban voltam, és természetesen megnyugtattam, nyugika, lazaság, ott leszek időben. Kiderült a péntek picit hevesebb volt a vártnál, mivel a hotelben látogatóban voltak a tűzoltók, hiszen zárlat miatt leégett a szauna, szóval izgalom, evakuáció, és füstfelhő lángcsóvával, mondhatni a tűzijáték egy nappal hamarabb lett elsütve. Szerencsére nagyobb baj nem történt, de a szellőztetés egy ideig el fog tartani, abban biztos vagyok :)
Korai kezdés uzsonnával, majd a pár kérésének eleget téve köszönet a szülőknek, könnyek nélkül, de őszinte szavakkal. Ukáz kiadva, buszra felülve, templomba elhelyezkedve. GoPro kamera a kezemben - na ebben is elsőséget élvezett a pár - és a család barátja - plébános - nagyon kedves fiatalos stílusban végig vezette a fiatalokat a nagy pillanatig, amikor is elhangzott az Akarom, és az Ígérem. Kettőből egy lett, ennyi lagzi után is a torkom összeszorult, mert egyszerűen imádom a lagzikat, és még most is meghat a kimondott fogadalom, és az őszinte szeretet. Fene a romantikus lelkemet :)
Az énekkórus elképesztő előadása igazi plusz volt, majd kivonulás, és a gratulálók hada. Buszba be, visszaérkezés, felesek, tányértörés, bevonulás. Ment minden mint a karikacsapás.
És közben végig ott volt bennem egy kellemes érzés, ez most jó, nagyon jó. Az ember érzi, ha a násznép vele van, és a fiatalokból árad a bizalom. Bármi kérdés volt tudták ott vagyok, és velük vagyok, és hagyták magukat vezetni, biztonságban érezték magukat. Nem mindig van ez így, de most magam is éreztem, minden olyan, amilyennek lennie kell.
A kellemes érzést erősítette a profi kollégák csapata - fotó ProFoto, zene Black and White, és a Therma hotel gárdája - tovább erősítette azt a bizonyos kellemességi faktort. A szuper vacsora - a fiatalok igazi gurmánok, és ez vissza is tükröződött a vacsora összetételén is, majd jött egy fantasztikus nyitótánc. A buli beindult keményen, én pedig megnyugodtam, figyeltem a násznép vidámságát, és táncát. Jól sikerült a be nem tervezett menyasszonyrablás, majd a betervezett menyasszonytánc és gyertyafénykeringő is lement újabb tűzvész nélkül. Éjjeli kettőkor nyugodt szívvel köszöntem el a vendégektől, és tettem le a lantot.
No is itt jön az amiért eme bejegyzés megszületett.
Az ifjú férj kísért ki, és kellemes hangulatban még elbeszélgettünk egy kicsit. Elmondta, milyen sokat jelentett neki az a családi jelenet a vacsoránál, és a köszönetmondásom a szertartás előtt. Megköszönte az egész napos munkámat, és mondott egy olyan mondatot is, ami nagyon, de nagyon sokat jelent nekem. Megköszönte, hogy mindent megkaptak tőlem, sőt több is mint amit várhattak, és végtelenül örül, hogy mellettem tették le a voksukat, mert a legjobb ember voltam, akit csak találhattak. És ezért érdemes ezt csinálni, mert ezek azok a mondatok, amik az embernek hitet adnak, és erőt, hogy ha szeretsz valamit csinálni, akkor lesz olyan ember, aki ezt meg fogja becsülni.
Minden munkának megvan a maga ára, amit ki kell fizetni, de a legkomolyabb fizetség a köszönet, és az őszinte köszönet még csak pénzbe sem kerül, de elképesztően jól tud esni!
Anita, Gábor, köszönöm! Nagyon szépen köszönöm, hogy Veletek lehettem!

Barátok közt

Minden esküvői szolgáltatónak a legnagyobb megtiszteltetés, ha az ifjú pár hozzá igazítja a Nagy nap dátumát. Nekem ez első alkalommal most adatott meg, hiszen a május 13. lagzit a fiatalok úgy időzítették, hogy én vezethessem a nászmenetet. Persze sokat nyomot a latban, hogy a vőlegény már jó pár éve közeli barátom, így számomra a felkérésük még nagyobb súllyal járt, hiszen hazai pályán - Gútán - a legközelebbi barátok, és hát a feleségem valamint pici lányom előtt most először léptem "színpadra".
Be kell vallanom, azért egy picit bennem volt a kisördög, hiszen ilyen társaság előtt bele sülni, háááát nooo, duplán ciki lett volna. :)
Szerencsére a szombati napra minden tökéletesen összejött, hiszen bár egész héten az eső, és a zivatarok réme ott libegett, végül is a fellegek kegyesek voltak hozzánk.
A városházi kezdés sikeresen megment - bár a helyi munkaerő duzzogva jegyezte meg, hogy nálunk nem az a szokás - no de a fiatalok, és jómagam ellen ment a helyi szokásoknak, és nem a megszokott gútai menetben fogadta a gratulációkat. Kellemes változás volt a helyi nagy körforgalomban történő fotózás is, sok autós és helyi lakos meglepődve figyelte a pici, ámde nagyon aktív násznép pózolását. Volt dudaszó rendesen, de most nem "anyázás" miatt, hanem "soooook boldogsááágot" volt a fő alap.
Sikerrel megérkezve a lagzi helyszínére adtunk a hagyománynak is, hiszen a fiatalok előbb bár szombat volt pálaszt hörPíntekeztek, majd eljátszottuk az "Egy tányér halála" című lagzis klasszist is.
Helyfoglalás, bevonulás, majd Dénes barátom fél A4es köszönete, ami velős volt, és végül nem is olvasta, és jöhetett a vacsi, majd a várva várt nyitótánc, ami nem rendhagyó lötyögős, hanem három zenés hosszan készülős volt. A fiatal házasok hozták a formát, Fred Aster és Ginger Rogers pedig feledésbe merült a Dévai duó mellett :D
Itt egy fél ott egy deci - szigorúan vendég fronton - és a buli applikáció beindult. Mester, alias Cseku akit feltétel nélkül ma is imádunk pörgette a zenét, Fűri Gabi alias Szuszed fényben rögzítette a pillanatot, jómagam meg már készültem a last dancere vagyis a menyasszonytáncra, ami most rendhagyóan nem zsetonért ment, hanem sorsjegyért. Itt jut eszembe, Gútán még vígan él a menyatáncban az apró dobálás hagyománya, de mivel előre megbeszélten ezt a fiatalasszony nem szerette volna, finoman jeleztem a srácoknak, hogy ezt lécci majd hanyagolják. Úgy is tettek, vagy öt percig, aztán elszabadult az aprók - Táncos úr köszönjük :) - és az ifjú férj megkezdte a "fémhulladék" begyűjtését :D
Söpört, kapart, csipegetett, tette a dolgát, míg pici arája ropta a táncot a jónéppel. Én közben becsülettel szedtem a sorsjegyeket, és örömmel konstatáltam, hogy lesz mit kapargatniuk a jövő héten.
A keménymag reggel pirkadatig maradt, vagyis elkönyvelhető, ez is jól összejött.
Ilyen volt hát az első hozzám igazított lagzi, amiért végtelenül hálás vagyok Nektek drága Barátaim.
Végszónak pedig csak ennyit - Mindenhol jó, de legjobb otthon! :)

A nő kétszer

Szent István ünnepének hétvégéje a szezon első dupla menetét hozta el nekem. Egy lagzi egy hétvégén is komoly kihívás, egy péntek-szombat menet pedig minden szolgáltatónak a KIHÍVÁS csupa nagy betűvel. Tudván, hogy mindkét lagzi komoly násznéppel fog megrendezésre kerülni bevallom egy pici parát váltott ki belőle. Mint utólag - vasárnap - kiderült, nem kellett volna előre izgulni.
No akkor csapjunk is bele abba a bizonyos lecsóba.
Pénteken délután Szentmihályfán hallhattam Gabika és Ákos ígéretét a sírig tartó hűségről. Vőlegényünk elegáns volt, menyasszonyunk csodaszép. A ruha amiben Gabika lányból asszonnyá vált igazi ritkaság volt, a csupacsipke ruhaköltemény mindenki tetszését elnyerte. A sikeres templomi menet után a násznép és jómagam is Soós Laca társaságában átruccantunk Dunakilitire a Sári csárdába, ahol a szezon első - és egyben egyetlen - sátoros bulija várt minket. A zene ''fekete/fehérben'' szólt, és a lagzi csúcspontja a csokordobás lett, hiszen egy lánykérés volt elrejtve a kalapban. Szerencsénkre a kiszemelt hölgy a letérdelő lovagunknak igent mondott, így jövőre lehet megint bulizni. :)
Szombat - 11:00
Megszólal az ébresztő a mobilomon. Öt perccel később már a másik mobilom is ébreszt, tutira megy az emberfia.
Pici könnyemet letörlöm, hiszen kidob az ágy, de készülődni kell, hisz jön a második felvonás. Az előjeleket elnézve a nehezebbik menet, hiszen a helyszín Pered, ott pedig még élnek keményen a tradíciók. Mese nincs menni kell, ha bevállaltam, teljesíteni kell ezt a kihívást is, de mikor a kocsiba beülök elmormolok egy - Istenem segíts nekem-et.
És Istenem segít nekem, hiszen mire Peredre érek a fáradság tovaszáll, és indul a menet. Első érdekes infók jönnek - reggel fél ötkor még bulizott a nép az ''előlagzin''. Hallásból tudom, hogy a perediek komoly bulisok, de hogy ebből hogy lesz buli, ekkor még nem tudtam.
Beindul a program, bemutatkozás a násznépnek, majd köszönet a vőlegény szüleinek. Könnyek anya és apa szemekben, azt hiszem jó vágányon haladok, de a neheze - a lánykikérés - még előtte. Régi szokás szerint indulunk a menyasszony házához, reménykedve, hogy megkapjuk a jányt. :)
A menet nem éppen rövid, vagy 120 vendég ballag a rekkenő hőségben, de bennünk a remény, hogy nem megyünk hiába. Megérkeztünk, kopogok, majd dörömbölök a menyecskeház ajtaján. Nyílik az ajtó, apuka és anyuka teljes harci díszben, mögöttük egy napsugár. Hajnalkánk ragyog, gyönyörű, és vidám.
Gabi bától kérem a lányát, elcsukló szóval kiadja. Versben köszönöm meg a szülőknek a sok jót, mit adtak a lányuknak. Anyuka könnyezik, apuka is. Hajnalkának is könnyes a szeme. Nekem meg ez balzsam a lelkemre, ma sem keltem fel feleslegesen. Indul a násznép, séta a templomba, jönnek az igenek, és az akaromok, minden tökéletes.
Visszasétálunk a kultúrházba, indulhat a buli.
No és akkor itt jön, amit az ember nagyon ritkán láthat. Vacsora és a nyitótánc után nem a szokásos - még pihenek a kaja után - dolog, hanem elszabadul a táncpokol. A Ritmo zenekar  nem könyörül a népnek, minek is tenné, a násznép peredi és taksonyi oldala vállvetve, énekelve, táncolva elképesztő mulatásba kezd. Ezek az emberek reggelig buliztak ma??? Nem látszik, az viszont látszik, hogy a buli a zene és a tánc a szívükben van. Ritkán lát az ember 150 fős násznépet egyszerre táncolni.
Csak nézek, és csodálkozok. Csoda, itt az embernek csak sodródni kell a jó hangulattal. És sodródok. És élvezem.
Jön a Kör az Eddától, egybe állnak, énekelnek. Aztán hívó szavamra körülbelül fél perc alatt összekapaszkodnak a fiúk, külön a lányok, és a Zorba mindent elsöpör. Két vagy 40-40 fős kör forog a görög dallamokra. Mulatnak, szeretik a zenét, és egymást. A Ritmo tolja az egy órát is túlhaladó köröket a násznép bulizik. Imádom őket!
Fél háromkor megköszönöm a kedves kollégáknak a tökéletes munkát. A násznép felállva tapsolja a szakácsnőket a pincérlányokat fotós Bacukát, videósunkat, és persze a Ritmót, akik a zenében a tökéleteset hozzák. A végén én köszönöm meg a fiataloknak a bizalmat és a násznépnek a szeretetet, amit kaptam. Meghajolok előttük, nem megszokásból, hanem tiszteletből. Mély tiszteletből. Tapsot kapok. Már értem a színészeket, miért állnak minden nap új, meg újra a színpadra. A taps a legjobb köszönet, kárpótol minden fáradságért. Pered, Taksony, köszönöm!

Álmomban már láttalak

Sok fajta lagzi, esküvő létezik. A legtöbb esetben szeretet van benne, de van olyan amiben izgalom, beletörődés, és van amiben kényszer.
És van olyan mint amiben július 2.-án volt részem. Azt mondják a jó bor korral csak jobbá válik, de szerintem ez a szeretetre is igaz. Remélem a párocskám nem orrol meg rám, mikor azt írom, hogy nem a pubertás nemzedék tagjai, hiszen felnőtt gyerekek mellett az ember már rég búcsút intett a tini kornak.
Bár tini koron túl, de tinis szerelembe esve, hihetetlenül imádják egymást, ami csodálatra méltó. Az ember, és köztük Deni és Bélus is, élete során sok kemény időszakon megy keresztül. Van aki elbukik, és van aki a gondoktól csak erősebb és keményebb lesz, de sosem felejtkezik meg az örök igazságról, hogy a szerelem bármikor beköszönthet hozzá.
Egy esküvői szolgáltató sok mindent lát. Vannak jók, és vannak rosszak is, ahogy van napsütés, és felhő is. Deni és Bélus lagzija a szikrázó napsütés egy borús nap után, tapintható szeretet minden egyes pillanatban. Biztosan vannak, akik furcsának tartják, ha valaki a saját udvarán egy fűzfa árnyékában mondja ki a boldogító igent, és vannak irigyek is, hogy ez az ötlet nem az ő fejükből pattant ki. Csodálatos volt látni, két érett ember milyen elképesztő hévvel imádja egymást, és a boldogító igen után elmondott fogadalom csak azokból nem csalta elő a könnyeket amik nem voltak ott.
Jó példa a fiatalok előtt, kik úgy gondolják rájuk nem vár boldogság. Pedig igen, még ha az út olykor végtelennek is tűnik, és sokszor már a remény is veszni látszik.
A varázslatos kerti élmény után maga a lagzi már csak hab volt a tortán, hisz a násznépre a szeretet, és a vidámság átragadt a fiatalokról, és elképesztő bulit varázsoltak. DJ Szomi maximálisan feltekerte a hangulatot, ami még a hihetetlen meleget is túlszárnyalva tombolt az éjjelen keresztül. Amikor meg már azt hihette volna az ember, innen már nincs feljebb, nos akkor érkezett Deni és Bélus zseniális rögtönzése, a Hogyan is varázsoljuk le a menyasszony combfixét néven, Joe Cocker - You can leave your hat on című örökzöldjére! Bevallom, Kim Basinger is jó volt anno, de amit Deni alkotott, az elmosta Kim emlékét! :)
Buli, pörgés, tánc, csókok, szeretet. Ilyen volt a lagzi, amit megélhettem élőben, amiért végtelenül hálás vagyok a Párocskának, és minden vendégnek, és kollégának, aki ott volt!
Végszónak pedig jöjjön a bejegyzés címének magyarázata, hiszek benne, hogy azon napon mikor Deni és Bélus egymásba habarodtak, és eldöntötték, hogy életüket egymásnak szentelik azt súgták a másik fülébe - Álmomban már láttalak.