Szent István ünnepének hétvégéje a szezon első dupla menetét hozta el nekem. Egy lagzi egy hétvégén is komoly kihívás, egy péntek-szombat menet pedig minden szolgáltatónak a KIHÍVÁS csupa nagy betűvel. Tudván, hogy mindkét lagzi komoly násznéppel fog megrendezésre kerülni bevallom egy pici parát váltott ki belőle. Mint utólag - vasárnap - kiderült, nem kellett volna előre izgulni.
No akkor csapjunk is bele abba a bizonyos lecsóba.
Pénteken délután Szentmihályfán hallhattam Gabika és Ákos ígéretét a sírig tartó hűségről. Vőlegényünk elegáns volt, menyasszonyunk csodaszép. A ruha amiben Gabika lányból asszonnyá vált igazi ritkaság volt, a csupacsipke ruhaköltemény mindenki tetszését elnyerte. A sikeres templomi menet után a násznép és jómagam is Soós Laca társaságában átruccantunk Dunakilitire a Sári csárdába, ahol a szezon első - és egyben egyetlen - sátoros bulija várt minket. A zene ''fekete/fehérben'' szólt, és a lagzi csúcspontja a csokordobás lett, hiszen egy lánykérés volt elrejtve a kalapban. Szerencsénkre a kiszemelt hölgy a letérdelő lovagunknak igent mondott, így jövőre lehet megint bulizni. :)
Szombat - 11:00
Megszólal az ébresztő a mobilomon. Öt perccel később már a másik mobilom is ébreszt, tutira megy az emberfia.
Pici könnyemet letörlöm, hiszen kidob az ágy, de készülődni kell, hisz jön a második felvonás. Az előjeleket elnézve a nehezebbik menet, hiszen a helyszín Pered, ott pedig még élnek keményen a tradíciók. Mese nincs menni kell, ha bevállaltam, teljesíteni kell ezt a kihívást is, de mikor a kocsiba beülök elmormolok egy - Istenem segíts nekem-et.
És Istenem segít nekem, hiszen mire Peredre érek a fáradság tovaszáll, és indul a menet. Első érdekes infók jönnek - reggel fél ötkor még bulizott a nép az ''előlagzin''. Hallásból tudom, hogy a perediek komoly bulisok, de hogy ebből hogy lesz buli, ekkor még nem tudtam.
Beindul a program, bemutatkozás a násznépnek, majd köszönet a vőlegény szüleinek. Könnyek anya és apa szemekben, azt hiszem jó vágányon haladok, de a neheze - a lánykikérés - még előtte. Régi szokás szerint indulunk a menyasszony házához, reménykedve, hogy megkapjuk a jányt. :)
A menet nem éppen rövid, vagy 120 vendég ballag a rekkenő hőségben, de bennünk a remény, hogy nem megyünk hiába. Megérkeztünk, kopogok, majd dörömbölök a menyecskeház ajtaján. Nyílik az ajtó, apuka és anyuka teljes harci díszben, mögöttük egy napsugár. Hajnalkánk ragyog, gyönyörű, és vidám.
Gabi bától kérem a lányát, elcsukló szóval kiadja. Versben köszönöm meg a szülőknek a sok jót, mit adtak a lányuknak. Anyuka könnyezik, apuka is. Hajnalkának is könnyes a szeme. Nekem meg ez balzsam a lelkemre, ma sem keltem fel feleslegesen. Indul a násznép, séta a templomba, jönnek az igenek, és az akaromok, minden tökéletes.
Visszasétálunk a kultúrházba, indulhat a buli.
No és akkor itt jön, amit az ember nagyon ritkán láthat. Vacsora és a nyitótánc után nem a szokásos - még pihenek a kaja után - dolog, hanem elszabadul a táncpokol. A Ritmo zenekar nem könyörül a népnek, minek is tenné, a násznép peredi és taksonyi oldala vállvetve, énekelve, táncolva elképesztő mulatásba kezd. Ezek az emberek reggelig buliztak ma??? Nem látszik, az viszont látszik, hogy a buli a zene és a tánc a szívükben van. Ritkán lát az ember 150 fős násznépet egyszerre táncolni.
Csak nézek, és csodálkozok. Csoda, itt az embernek csak sodródni kell a jó hangulattal. És sodródok. És élvezem.
Jön a Kör az Eddától, egybe állnak, énekelnek. Aztán hívó szavamra körülbelül fél perc alatt összekapaszkodnak a fiúk, külön a lányok, és a Zorba mindent elsöpör. Két vagy 40-40 fős kör forog a görög dallamokra. Mulatnak, szeretik a zenét, és egymást. A Ritmo tolja az egy órát is túlhaladó köröket a násznép bulizik. Imádom őket!
Fél háromkor megköszönöm a kedves kollégáknak a tökéletes munkát. A násznép felállva tapsolja a szakácsnőket a pincérlányokat fotós Bacukát, videósunkat, és persze a Ritmót, akik a zenében a tökéleteset hozzák. A végén én köszönöm meg a fiataloknak a bizalmat és a násznépnek a szeretetet, amit kaptam. Meghajolok előttük, nem megszokásból, hanem tiszteletből. Mély tiszteletből. Tapsot kapok. Már értem a színészeket, miért állnak minden nap új, meg újra a színpadra. A taps a legjobb köszönet, kárpótol minden fáradságért. Pered, Taksony, köszönöm!
2016. augusztus 30., kedd
2016. július 8., péntek
Álmomban már láttalak
Sok fajta lagzi, esküvő létezik. A legtöbb esetben szeretet van benne, de van olyan amiben izgalom, beletörődés, és van amiben kényszer.
És van olyan mint amiben július 2.-án volt részem. Azt mondják a jó bor korral csak jobbá válik, de szerintem ez a szeretetre is igaz. Remélem a párocskám nem orrol meg rám, mikor azt írom, hogy nem a pubertás nemzedék tagjai, hiszen felnőtt gyerekek mellett az ember már rég búcsút intett a tini kornak.
Bár tini koron túl, de tinis szerelembe esve, hihetetlenül imádják egymást, ami csodálatra méltó. Az ember, és köztük Deni és Bélus is, élete során sok kemény időszakon megy keresztül. Van aki elbukik, és van aki a gondoktól csak erősebb és keményebb lesz, de sosem felejtkezik meg az örök igazságról, hogy a szerelem bármikor beköszönthet hozzá.
Egy esküvői szolgáltató sok mindent lát. Vannak jók, és vannak rosszak is, ahogy van napsütés, és felhő is. Deni és Bélus lagzija a szikrázó napsütés egy borús nap után, tapintható szeretet minden egyes pillanatban. Biztosan vannak, akik furcsának tartják, ha valaki a saját udvarán egy fűzfa árnyékában mondja ki a boldogító igent, és vannak irigyek is, hogy ez az ötlet nem az ő fejükből pattant ki. Csodálatos volt látni, két érett ember milyen elképesztő hévvel imádja egymást, és a boldogító igen után elmondott fogadalom csak azokból nem csalta elő a könnyeket amik nem voltak ott.
Jó példa a fiatalok előtt, kik úgy gondolják rájuk nem vár boldogság. Pedig igen, még ha az út olykor végtelennek is tűnik, és sokszor már a remény is veszni látszik.
A varázslatos kerti élmény után maga a lagzi már csak hab volt a tortán, hisz a násznépre a szeretet, és a vidámság átragadt a fiatalokról, és elképesztő bulit varázsoltak. DJ Szomi maximálisan feltekerte a hangulatot, ami még a hihetetlen meleget is túlszárnyalva tombolt az éjjelen keresztül. Amikor meg már azt hihette volna az ember, innen már nincs feljebb, nos akkor érkezett Deni és Bélus zseniális rögtönzése, a Hogyan is varázsoljuk le a menyasszony combfixét néven, Joe Cocker - You can leave your hat on című örökzöldjére! Bevallom, Kim Basinger is jó volt anno, de amit Deni alkotott, az elmosta Kim emlékét! :)
Buli, pörgés, tánc, csókok, szeretet. Ilyen volt a lagzi, amit megélhettem élőben, amiért végtelenül hálás vagyok a Párocskának, és minden vendégnek, és kollégának, aki ott volt!
Végszónak pedig jöjjön a bejegyzés címének magyarázata, hiszek benne, hogy azon napon mikor Deni és Bélus egymásba habarodtak, és eldöntötték, hogy életüket egymásnak szentelik azt súgták a másik fülébe - Álmomban már láttalak.
És van olyan mint amiben július 2.-án volt részem. Azt mondják a jó bor korral csak jobbá válik, de szerintem ez a szeretetre is igaz. Remélem a párocskám nem orrol meg rám, mikor azt írom, hogy nem a pubertás nemzedék tagjai, hiszen felnőtt gyerekek mellett az ember már rég búcsút intett a tini kornak.
Bár tini koron túl, de tinis szerelembe esve, hihetetlenül imádják egymást, ami csodálatra méltó. Az ember, és köztük Deni és Bélus is, élete során sok kemény időszakon megy keresztül. Van aki elbukik, és van aki a gondoktól csak erősebb és keményebb lesz, de sosem felejtkezik meg az örök igazságról, hogy a szerelem bármikor beköszönthet hozzá.
Egy esküvői szolgáltató sok mindent lát. Vannak jók, és vannak rosszak is, ahogy van napsütés, és felhő is. Deni és Bélus lagzija a szikrázó napsütés egy borús nap után, tapintható szeretet minden egyes pillanatban. Biztosan vannak, akik furcsának tartják, ha valaki a saját udvarán egy fűzfa árnyékában mondja ki a boldogító igent, és vannak irigyek is, hogy ez az ötlet nem az ő fejükből pattant ki. Csodálatos volt látni, két érett ember milyen elképesztő hévvel imádja egymást, és a boldogító igen után elmondott fogadalom csak azokból nem csalta elő a könnyeket amik nem voltak ott.
Jó példa a fiatalok előtt, kik úgy gondolják rájuk nem vár boldogság. Pedig igen, még ha az út olykor végtelennek is tűnik, és sokszor már a remény is veszni látszik.
A varázslatos kerti élmény után maga a lagzi már csak hab volt a tortán, hisz a násznépre a szeretet, és a vidámság átragadt a fiatalokról, és elképesztő bulit varázsoltak. DJ Szomi maximálisan feltekerte a hangulatot, ami még a hihetetlen meleget is túlszárnyalva tombolt az éjjelen keresztül. Amikor meg már azt hihette volna az ember, innen már nincs feljebb, nos akkor érkezett Deni és Bélus zseniális rögtönzése, a Hogyan is varázsoljuk le a menyasszony combfixét néven, Joe Cocker - You can leave your hat on című örökzöldjére! Bevallom, Kim Basinger is jó volt anno, de amit Deni alkotott, az elmosta Kim emlékét! :)
Buli, pörgés, tánc, csókok, szeretet. Ilyen volt a lagzi, amit megélhettem élőben, amiért végtelenül hálás vagyok a Párocskának, és minden vendégnek, és kollégának, aki ott volt!
Végszónak pedig jöjjön a bejegyzés címének magyarázata, hiszek benne, hogy azon napon mikor Deni és Bélus egymásba habarodtak, és eldöntötték, hogy életüket egymásnak szentelik azt súgták a másik fülébe - Álmomban már láttalak.
2016. június 23., csütörtök
Miről álmodik a lány
A hollywoodi filmcím ebben az esetben nem véletlen. Minden kislány egyszer elképzeli az esküvőjét, mikor ő a hercegnő a kastélyban, csodaszép ruhában, mindenki rá figyel, és természetesen minden tökéletes. Aztán egyszer eljön a Nagy nap, és természetesen a helyi kultúrház is tökéletes, hogy a pici hercegnő álma megvalósuljon.
Aztán van olyan amikor a pici lány álma valóra válik, és tényleg megvan minden, kastély, gyönyörű ruha, álom és csillogás.
2016. június 18.-án egy ilyen csodának lehettem a része, és ez nem csak az ifjú párnak, de a vendégeknek, és jómagamnak is igazi maradandó emlék marad. A Château Béla kastélyszállóban megrendezett pompás esküvő és lakodalom mindent megad, amiről egy kislány álmodhat. A barokk stílusú öt csillagú hotel, gyönyörű kerttel, szökőkúttal igazi romantikus díszlet egy esküvőhöz és egy igazi lakodalomhoz.
Délután háromkor indult útjára az álomesküvő a vendégfogadással, majd röviddel négy után már üdvözölhettük az ifjú házasokat. A násznép gratulált, majd elkészült a csoportkép is. Minden óramű pontossággal működött, sportnyelvvel élve csont nélkül ment a menetrend. Az Orangerieben megterített fogadás mindenben tükrözte a hely színvonalát.
A fiatalok sikerrel vették a tányértörési műveletet, rendhagyóan a teraszon, mivel a benti helyszín padlója nem alkalmas a törés-zúzáshoz, majd a vacsora előtti köszönet is lezajlott. Mindkét fiatal gondosan megköszönte a szülőknek a törődést, és az érzelmek hullámán a könnyek is előtörtek, de míg örömkönnyek, addig sosem baj.
A vacsora alatt a Jánoska duó húzta a vendégek kedvenc nótáit az örömapák nagy örömére, hiszen pár pillanat alatt egy igazi bélai férfikórus alakult ki.
A négyfogásos vacsora után pedig eljött a nyitótánc ideje is, amit a szerelmesek még megspékeltek egy szülői tánccal is. A násznépet egy pillanatig sem kellett biztatni, amint lehetőségük nyíl, azonnal csatlakoztak a táncparketti mulatsághoz. Ekkor már a tánczene front uralkodott a kitűnő kisbéri Syncron Band tolmácsolásában.
Bár nem volt tervben, de becsúszott egy kis menyasszony rablás is, de mivel a váltságdíjként kirótt öt üveg pálinka, és egy tál süti kifizetésre került, így a menyasszony is meg került hamarosan. Torta szelés, bulizás, nótázás.
Éjfél előtt a fiatalok lazán megléptek átöltözni, násznépünk észre sem vette, hisz olyan bulit pörgettek, hogy azt öröm volt nézni.
A visszajövetelt követően indult a menyecsketánc - nálunk ez a ritkább - és természetesen a menyecske kemény eurókért pörgette a szoknyáját. No és itt jön egy olyan rész, amit muszáj leírnom, mert ezekért a pillanatokért érdemes dolgozni. Nos akkor mi is történt. Menyasszonyunk a vacsora előtti köszönetben elmondta, hogy egyetlen élő nagyszülőjét - nagyikáját - mennyire imádja. Nagyika természetesen a menyecske táncból sem maradhatott ki. Én mint ügyeletes segítő egy méretes leveses tálba gyűjtögettem a gavallér vendégek bankóit, és ekkor érkezett a drága nagyika. Miután letáncolt a pici unokájával a menyecsketáncot az örömapa támogatásával oda jött hozzám, és a drága nagyika apró, remegő kézzel beleejtett a tálba egy félbehajtott bankót. Száz euró volt. Száz, de ezret ért, hiszen az apró nyugdíjból a száz ezernek felel meg. De bedobta, hiszen a pici unokája ment férjhez, és az nagy dolog. Bevallom becsülettel el kellett fordulnom a falhoz, mert muszáj volt a könnyeimet letörölni, nehogy valaki meglássa. No kérem ezek azok a pillanatok, amikért megéri ezt a hivatást csinálni, mert ez egy igazi csoda. Ez a szeretet! Veronika és Erik végtelenül köszönöm nektek ezt az élményt, Nagyikát pedig külön üdvözlöm! Herceg és Hercegnő, legyetek végtelenül boldogok! :)
Aztán van olyan amikor a pici lány álma valóra válik, és tényleg megvan minden, kastély, gyönyörű ruha, álom és csillogás.
2016. június 18.-án egy ilyen csodának lehettem a része, és ez nem csak az ifjú párnak, de a vendégeknek, és jómagamnak is igazi maradandó emlék marad. A Château Béla kastélyszállóban megrendezett pompás esküvő és lakodalom mindent megad, amiről egy kislány álmodhat. A barokk stílusú öt csillagú hotel, gyönyörű kerttel, szökőkúttal igazi romantikus díszlet egy esküvőhöz és egy igazi lakodalomhoz.
Délután háromkor indult útjára az álomesküvő a vendégfogadással, majd röviddel négy után már üdvözölhettük az ifjú házasokat. A násznép gratulált, majd elkészült a csoportkép is. Minden óramű pontossággal működött, sportnyelvvel élve csont nélkül ment a menetrend. Az Orangerieben megterített fogadás mindenben tükrözte a hely színvonalát.
A fiatalok sikerrel vették a tányértörési műveletet, rendhagyóan a teraszon, mivel a benti helyszín padlója nem alkalmas a törés-zúzáshoz, majd a vacsora előtti köszönet is lezajlott. Mindkét fiatal gondosan megköszönte a szülőknek a törődést, és az érzelmek hullámán a könnyek is előtörtek, de míg örömkönnyek, addig sosem baj.
A vacsora alatt a Jánoska duó húzta a vendégek kedvenc nótáit az örömapák nagy örömére, hiszen pár pillanat alatt egy igazi bélai férfikórus alakult ki.
A négyfogásos vacsora után pedig eljött a nyitótánc ideje is, amit a szerelmesek még megspékeltek egy szülői tánccal is. A násznépet egy pillanatig sem kellett biztatni, amint lehetőségük nyíl, azonnal csatlakoztak a táncparketti mulatsághoz. Ekkor már a tánczene front uralkodott a kitűnő kisbéri Syncron Band tolmácsolásában.
Bár nem volt tervben, de becsúszott egy kis menyasszony rablás is, de mivel a váltságdíjként kirótt öt üveg pálinka, és egy tál süti kifizetésre került, így a menyasszony is meg került hamarosan. Torta szelés, bulizás, nótázás.
Éjfél előtt a fiatalok lazán megléptek átöltözni, násznépünk észre sem vette, hisz olyan bulit pörgettek, hogy azt öröm volt nézni.
A visszajövetelt követően indult a menyecsketánc - nálunk ez a ritkább - és természetesen a menyecske kemény eurókért pörgette a szoknyáját. No és itt jön egy olyan rész, amit muszáj leírnom, mert ezekért a pillanatokért érdemes dolgozni. Nos akkor mi is történt. Menyasszonyunk a vacsora előtti köszönetben elmondta, hogy egyetlen élő nagyszülőjét - nagyikáját - mennyire imádja. Nagyika természetesen a menyecske táncból sem maradhatott ki. Én mint ügyeletes segítő egy méretes leveses tálba gyűjtögettem a gavallér vendégek bankóit, és ekkor érkezett a drága nagyika. Miután letáncolt a pici unokájával a menyecsketáncot az örömapa támogatásával oda jött hozzám, és a drága nagyika apró, remegő kézzel beleejtett a tálba egy félbehajtott bankót. Száz euró volt. Száz, de ezret ért, hiszen az apró nyugdíjból a száz ezernek felel meg. De bedobta, hiszen a pici unokája ment férjhez, és az nagy dolog. Bevallom becsülettel el kellett fordulnom a falhoz, mert muszáj volt a könnyeimet letörölni, nehogy valaki meglássa. No kérem ezek azok a pillanatok, amikért megéri ezt a hivatást csinálni, mert ez egy igazi csoda. Ez a szeretet! Veronika és Erik végtelenül köszönöm nektek ezt az élményt, Nagyikát pedig külön üdvözlöm! Herceg és Hercegnő, legyetek végtelenül boldogok! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)