Ízek, imák, szerelmek

Tartozom egy vallomással.
Szuper kezdet mondhatom, főleg ha az ember Egy ceremóniamester vallomásai néven ír blogot, de most tényleg tartozom egy vallomással. Szombat reggel, de még délben sem gondoltam volna, hogy ennek a lagzinak blogbejegyzés lesz a vége, viszont egy olyan lagzin vagyok túl, ami felülírja a régi elvárásokat, és megtanítja az embert, hogy előre nincs lejátszott meccs vagy ebben az esetben lagzi.
No de vissza a történet elejére, ami még valamikor az év elején indult egy kedves megkereséssel egy sráctól, aki rákérdezett egy dátumra, ami akkor még szabad volt. Menetrend szerint első találkozó, bemutatkozás, beszélgetés. Mosolygós srác, naaagyon komoly lány, elképesztően határozott kéz fogással - ezt muszáj ide írnom, mert imádom, ha egy ember becsületesen fog kezet, nem olyan ímmel-ámmal, hiszen ez sokat elárul egy ember határozottságáról.
Megvolt hát az első randi, ahol kiderült, hogy más volt az első választás - egy lagzis kolléga szerint a honi lagzizás Etalonja - de hát az Etalon visszamondta, így a fiatalok új "karmestert" kerestek életük nagy koncertjéhez, és nagy örömre erre a posztra engem találtak meg. Elmondanám, hogy minden egyes felkérésnek végtelenül örülök, és mindig nagy megtiszteltetés, hiszen tudom nekem egy akció, ám a pároknak ez az egy Nagy nap van.
No de vissza a lagzihoz. Délelőtt a vőlegény hív, nos ugye jössz kérdéssel, ekkor már javában a készülődési fázisban voltam, és természetesen megnyugtattam, nyugika, lazaság, ott leszek időben. Kiderült a péntek picit hevesebb volt a vártnál, mivel a hotelben látogatóban voltak a tűzoltók, hiszen zárlat miatt leégett a szauna, szóval izgalom, evakuáció, és füstfelhő lángcsóvával, mondhatni a tűzijáték egy nappal hamarabb lett elsütve. Szerencsére nagyobb baj nem történt, de a szellőztetés egy ideig el fog tartani, abban biztos vagyok :)
Korai kezdés uzsonnával, majd a pár kérésének eleget téve köszönet a szülőknek, könnyek nélkül, de őszinte szavakkal. Ukáz kiadva, buszra felülve, templomba elhelyezkedve. GoPro kamera a kezemben - na ebben is elsőséget élvezett a pár - és a család barátja - plébános - nagyon kedves fiatalos stílusban végig vezette a fiatalokat a nagy pillanatig, amikor is elhangzott az Akarom, és az Ígérem. Kettőből egy lett, ennyi lagzi után is a torkom összeszorult, mert egyszerűen imádom a lagzikat, és még most is meghat a kimondott fogadalom, és az őszinte szeretet. Fene a romantikus lelkemet :)
Az énekkórus elképesztő előadása igazi plusz volt, majd kivonulás, és a gratulálók hada. Buszba be, visszaérkezés, felesek, tányértörés, bevonulás. Ment minden mint a karikacsapás.
És közben végig ott volt bennem egy kellemes érzés, ez most jó, nagyon jó. Az ember érzi, ha a násznép vele van, és a fiatalokból árad a bizalom. Bármi kérdés volt tudták ott vagyok, és velük vagyok, és hagyták magukat vezetni, biztonságban érezték magukat. Nem mindig van ez így, de most magam is éreztem, minden olyan, amilyennek lennie kell.
A kellemes érzést erősítette a profi kollégák csapata - fotó ProFoto, zene Black and White, és a Therma hotel gárdája - tovább erősítette azt a bizonyos kellemességi faktort. A szuper vacsora - a fiatalok igazi gurmánok, és ez vissza is tükröződött a vacsora összetételén is, majd jött egy fantasztikus nyitótánc. A buli beindult keményen, én pedig megnyugodtam, figyeltem a násznép vidámságát, és táncát. Jól sikerült a be nem tervezett menyasszonyrablás, majd a betervezett menyasszonytánc és gyertyafénykeringő is lement újabb tűzvész nélkül. Éjjeli kettőkor nyugodt szívvel köszöntem el a vendégektől, és tettem le a lantot.
No is itt jön az amiért eme bejegyzés megszületett.
Az ifjú férj kísért ki, és kellemes hangulatban még elbeszélgettünk egy kicsit. Elmondta, milyen sokat jelentett neki az a családi jelenet a vacsoránál, és a köszönetmondásom a szertartás előtt. Megköszönte az egész napos munkámat, és mondott egy olyan mondatot is, ami nagyon, de nagyon sokat jelent nekem. Megköszönte, hogy mindent megkaptak tőlem, sőt több is mint amit várhattak, és végtelenül örül, hogy mellettem tették le a voksukat, mert a legjobb ember voltam, akit csak találhattak. És ezért érdemes ezt csinálni, mert ezek azok a mondatok, amik az embernek hitet adnak, és erőt, hogy ha szeretsz valamit csinálni, akkor lesz olyan ember, aki ezt meg fogja becsülni.
Minden munkának megvan a maga ára, amit ki kell fizetni, de a legkomolyabb fizetség a köszönet, és az őszinte köszönet még csak pénzbe sem kerül, de elképesztően jól tud esni!
Anita, Gábor, köszönöm! Nagyon szépen köszönöm, hogy Veletek lehettem!

Barátok közt

Minden esküvői szolgáltatónak a legnagyobb megtiszteltetés, ha az ifjú pár hozzá igazítja a Nagy nap dátumát. Nekem ez első alkalommal most adatott meg, hiszen a május 13. lagzit a fiatalok úgy időzítették, hogy én vezethessem a nászmenetet. Persze sokat nyomot a latban, hogy a vőlegény már jó pár éve közeli barátom, így számomra a felkérésük még nagyobb súllyal járt, hiszen hazai pályán - Gútán - a legközelebbi barátok, és hát a feleségem valamint pici lányom előtt most először léptem "színpadra".
Be kell vallanom, azért egy picit bennem volt a kisördög, hiszen ilyen társaság előtt bele sülni, háááát nooo, duplán ciki lett volna. :)
Szerencsére a szombati napra minden tökéletesen összejött, hiszen bár egész héten az eső, és a zivatarok réme ott libegett, végül is a fellegek kegyesek voltak hozzánk.
A városházi kezdés sikeresen megment - bár a helyi munkaerő duzzogva jegyezte meg, hogy nálunk nem az a szokás - no de a fiatalok, és jómagam ellen ment a helyi szokásoknak, és nem a megszokott gútai menetben fogadta a gratulációkat. Kellemes változás volt a helyi nagy körforgalomban történő fotózás is, sok autós és helyi lakos meglepődve figyelte a pici, ámde nagyon aktív násznép pózolását. Volt dudaszó rendesen, de most nem "anyázás" miatt, hanem "soooook boldogsááágot" volt a fő alap.
Sikerrel megérkezve a lagzi helyszínére adtunk a hagyománynak is, hiszen a fiatalok előbb bár szombat volt pálaszt hörPíntekeztek, majd eljátszottuk az "Egy tányér halála" című lagzis klasszist is.
Helyfoglalás, bevonulás, majd Dénes barátom fél A4es köszönete, ami velős volt, és végül nem is olvasta, és jöhetett a vacsi, majd a várva várt nyitótánc, ami nem rendhagyó lötyögős, hanem három zenés hosszan készülős volt. A fiatal házasok hozták a formát, Fred Aster és Ginger Rogers pedig feledésbe merült a Dévai duó mellett :D
Itt egy fél ott egy deci - szigorúan vendég fronton - és a buli applikáció beindult. Mester, alias Cseku akit feltétel nélkül ma is imádunk pörgette a zenét, Fűri Gabi alias Szuszed fényben rögzítette a pillanatot, jómagam meg már készültem a last dancere vagyis a menyasszonytáncra, ami most rendhagyóan nem zsetonért ment, hanem sorsjegyért. Itt jut eszembe, Gútán még vígan él a menyatáncban az apró dobálás hagyománya, de mivel előre megbeszélten ezt a fiatalasszony nem szerette volna, finoman jeleztem a srácoknak, hogy ezt lécci majd hanyagolják. Úgy is tettek, vagy öt percig, aztán elszabadult az aprók - Táncos úr köszönjük :) - és az ifjú férj megkezdte a "fémhulladék" begyűjtését :D
Söpört, kapart, csipegetett, tette a dolgát, míg pici arája ropta a táncot a jónéppel. Én közben becsülettel szedtem a sorsjegyeket, és örömmel konstatáltam, hogy lesz mit kapargatniuk a jövő héten.
A keménymag reggel pirkadatig maradt, vagyis elkönyvelhető, ez is jól összejött.
Ilyen volt hát az első hozzám igazított lagzi, amiért végtelenül hálás vagyok Nektek drága Barátaim.
Végszónak pedig csak ennyit - Mindenhol jó, de legjobb otthon! :)